A mai bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyok között egy ország számára a legfontosabb a kormányzás minősége. A kialakult demokráciákban a kormányokat az általános és titkos választásokon megválasztott képviselők bízzák meg, és ellenőrzik tevékenységét. Létfontosságú, hogy ezek a képviselők milyen erkölcsi tartással, élettapasztalattal, szakmai előélettel, függetlenséggel és az ország sorsa iránti elkötelezettséggel rendelkeznek. Jelenleg a választások többnyire politikai pártok jelöltjeire történnek. Néhány független jelölt bejutása általában nem szokta befolyásolni a hatalmi viszonyokat. A választókat rá kell döbbenteni arra, hogy milyen felelősséggel jár leadott szavazatuk, hogy kikre bízzák családjuk és nemzetük sorsát, országuk szövetségi viszonyait, barátaik és ellenfeleik megválogatását, a jelen és a jövő alakítását, adóforintjaik elköltését és erkölcsi rendünk alakítását.

A képviselőket jelölő pártok többnyire valamilyen ideológia elkötelezettjei, és e szerint helyezkednek el a baloldal – jobboldal skálán. Magyarországon a választási szabályokat úgy alkották meg, hogy a győztesek stabilan kitölthessék mandátumuk idejét. Egy ilyen rendszerben a képviselők többnyire az őket parlamentbe juttató párt elkötelezettjei és többségükben megélhetési politikusok, vagy a hatalom birtoklásából tetemes hasznot húzó, vagyonosodó elit tagjai. Az ilyen képviselőktől nem várható el, hogy munkájukat tudásuk és lelkiismeretük szerint végezzék el, tevékenységük és szavazatuk, pártjuk vezetőinek érdekét szolgálja. Ez a demokratikus működést megfojtó gyakorlat bonyolult világunkban gazdasági és társadalmi visszaesést eredményez. A kitöréshez egy új szemléletű képviselői munka és választási rendszer kell. Az emberek természetes igénye minden választással kapcsolatban, hogy a módszer biztosítsa az igazságos választás lehetőségét.

A világ parlamentáris rendszerei általában kétkamarásak. Magyarországon egykamarás, pedig az infrastruktúra meg van a kétkamaráshoz. Ebben az írásban egy kétkamarás működés választási rendszerét próbálom felvázolni, ahol a döntések az alsóházban születnek a felsőház kötelező szakmai véleményezése után. Javaslatomban eltérek a más országokban kialakult felsőházi feladatoktól. Elképzelésem a hatalomgyakorlók és a választók kapcsolatának szorosabbra fogását, és ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlás erősítését szolgálja.  Az alsóház főállású képviselőkből áll, akik más választott tisztséget nem tölthetnek be, és gazdálkodó szervezetekben vállalható szerepükben is korlátozni kell őket. A parlamenti képviselői munka első sorban nem megélhetési foglalkozás, hanem a nemzetnek tett szolgálat, és egy képviselő legfeljebb háromszor lehet megválasztható. Egy ciklus öt év terjedelmű, ha a parlament ki tudja tölteni mandátumát. Képviselő jelölt legalább húsz éves legyen, és rendelkezzen két év tanult szakmájában eltöltött munkaviszonnyal. A képviselők minden szavazata titkos. Döntésüket saját lelkiismeretük szerint kell meghozni. A titkosság megsértése büntetőjogi kategória kell, hogy legyen. A három ciklusát kitöltött képviselő a felsőház tagjává választható, ha a felsőházi tagság feltételeinek megfelel. Ez a rendszer biztosíthatja a megfelelő mobilitást, és a sokszínűség mellett az észszerű kompromisszumokon alapuló kormányzati stabilitást.

A felsőház tagjai félállású munkakörben, szakmájuk gyakorlása mellett látják el feladataikat. Megválasztásuk a képviselőjelöltekkel egyidejűleg történik, mandátumuk is a képviselőkével azonos idejű. A felsőház tagjának olyan személy jelölhető, aki betöltötte 35. életévét, és szakterületén szakmai, vagy közéleti elismertséget szerzett. Munkájukat jogi-igazgatási, humán, és műszaki-gazdasági tagozatokba szerveződve végzik. Feladatuk, hogy az alsóházi szavazások előtt a benyújtott törvényjavaslatokat a tárgynak megfelelő tagozat egyöntetű, vagy többségi és kisebbségi véleményezéssel lássa el. Az alsóházban csak formai, technikai okokból szavazásra kerülő témákban elegendő a jogi-igazgatási tagozatvezető szignálása. A végrehajtó hatalom ellenőrzésével kapcsolatban a felsőház választott vezetői az alsóház plenáris ülésén bármikor véleményt nyilváníthatnak, vagy kérdést intézhetnek a miniszterelnöknek címezve. Évente egyszer többségi és kisebbségi értékelő jelentést készít a kormányzati és törvényhozói munkáról.

A választási időszak közeledtével általában megnő a közéleti aktivitás, és megindul a következő választás szereplőinek kiválasztódása. Ebben kell a jelenlegihez képest gyökeres változás. Számoljunk egy kicsit közelítő adatokkal. Magyarországon 8 millió választópolgár van. Részvételi arányt figyelembe véve részt vesz a választáson 5 millió választó. A képviselők száma 200. Tehát 25 000 szavazattal kellene egy képviselőt megválasztani. Egy nagyon igazságos és könnyen átlátható választási rendszer a következőképpen nézne ki.

Az államfő kitűzi a választás időpontját a választások előtti 140-130. napon. A 110. napig minden választó polgár megkapja a jelölő kartonjait (2 db), és a választási iroda elkészíti a programnyilatkozat kérdéseit. Regisztrálják magukat a választáson indulni szándékozó jelölő szervezetek, amik lehetnek pártok, civil szervezetek, de akár egyetlen személy is, aki a feltételeknek megfelel. Egy akár évszázados hagyománnyal rendelkező civil szervezet jelöltje sokkal elismertebb képviselő lehet egy választási kamupárt ismeretlen jelöltjénél. A jelölő szervezeteknek az indítani szándékozott jelöltek után személyenként egy havi minimálbérnek megfelelő letétet kell befizetni, és ki kell tölteni egy minden jelölő szervezet számára azonos kérdéseket tartalmazó programnyilatkozatot. Ez az okmány a jelölő szervezet hivatalos, a későbbiek során a választók részéről számon kérhető választási programja. Megnevezik a személyi feltételeknek megfelelő, felsőházi tagságra jelöltek nevét. A jelöléshez be kell szerezniük a jelölt írásos beleegyezését. A felsőházi tagságra jelölésnél a hármas szakmai tagozódást is figyelembe kell venni, és annyi tagot jelölhetnek ahány képviselő jelöltjük van. A 80. napig a jelölő szervezetek begyűjtik a választóktól a nekik szánt jelölő kartonokat. A jelölő szervezet annyi képviselő jelöltet indíthat ahányszor ezer érvényes jelölő kartont sikerült begyűjteni, de maximum annyit ahány jelöltre befizették a letéti díjakat. Ugyanannyi felsőházi tagságra jelöltjük is lesz. A felsőházi tagok listája általában ismertebb neveket tartalmaz, mint a képviselő jelölteké, de a jelölteket minősíti, hogy kiket tudtak maguk mellé megnyerni. A 60. napig a választási iroda ellenőrzi a jelölő kartonokat és listákat, valamint összesíti és közzéteszi a választási listát. Megindul a hivatalos választási kampány. A listára került jelöltek után befizetett letétet a jelölő szervezetek visszakapják. A kellő számú jelölő karton hiány miatt kiesettekre befizetett letéteket a jelölő szervezet elbukta, és ez a pénz a kampánytámogatási keretbe kerül.

A kampányban biztosítani kell az állami kampány eszközök rendelkezésre bocsátását a jelölő szervezetek részére, a jelöltek száma szerint, de progresszíven a kevesebb jelöltek javára. A névsorokat tartalmazó választási listát a választók előtt nyitva álló állami intézményekben, de legalább az önkormányzati hivatalokban a kampány ideje alatt ki kell függeszteni. A jelölő szervezeteknek a jelöltjei száma szerinti pénzbeli kampánytámogatás jár, amivel a választás után elszámolni kötelesek. A kampányban a közmédia reklámok és vitaműsorok formájában arányos megjelenést köteles biztosítani a jelölő szervezeteknek. A plakátkampányban is a jelöltarányos megjelenést kell biztosítani.  A kampányolás etikai és gazdasági szabályait szigorú törvényi keretbe kell foglalni. A szavazás és szavazatszámlálás a már jól kialakult rendszer kibővítésével történhet. A külföldön tartózkodó szavazati jogú állampolgárok szavazhatnak személyesen a külföldi képviseleteken, levélben és a kampány időszak második felében működtetett elektronikus rendszerben. Az elektronikus előszavazást az itthon szavazók részére is elérhetővé kell tenni.

A szavazás lezárása után az elektronikus rendszer számolja a szavazók és az érvényes szavazatok számát, valamint külön-külön a jelölő szervezetekre leadott szavazatokat. Ezekhez hozzáadják az elektronikus elő szavazatokat, majd három nap múlva a kézzel megszámlált levélben leadott szavazatokat. Az összesítés után az érvényes szavazatok száma osztva a képviselői helyek számával kiadja az egy képviselőre jutó szavazatszámot. A jelölő szervezetek listáiról annyi jelölt biztosan mandátumot kap, ahányszor meg van az egy képviselőre jutó szavazatszám a jelölő szervezetre leadott szavazatok számában. Mivel valószínűleg így számolva nem lesz minden hely betöltve, további bejutók az egy képviselőre jutó szavazatszám csökkentésével számolhatók ki. A felsőházi tagságnál ugyanez a megoldás, azzal a kikötéssel, hogy a jelölő listán a neveket a szakmai tagozódás szerint váltakozva kell sorszámozni.

A szavazatszámlálás és az esetleges óvások lezajlása után összeül a képviselőház és a felsőház, és bizonyára hosszas egyeztetések után megválasztja tisztségviselőit. Az államfő hivatalból a legtöbb képviselői helyet szerzett jelölő szervezet első jelöltjét kéri fel kormányalakításra. Ha esetleg két azonos erejű szervezet van, akkor a felsőház dönt többségi szavazással. Ha a megalakult kormány megkapta a képviselőház bizalmát, megkezdheti a kormányzást. Ha a kormányalakítási megbízást visszaadják, vagy a megalakult kormány nem kap bizalmat, akkor a képviselőház javasol valakit az államfőnek a képviselők, vagy a felsőházi tagok közül. Ha ez a kormányfőjelölt sem jár sikerrel, a képviselőház még egyszer javasolhat kormányfőjelöltet. Ha a harmadik jelölés is sikertelen, akkor mind a képviselők, mind a felsőházi tagok elvesztik mandátumukat és új választásokat kell kiírni. A már harmadszor megválasztott képviselők többet nem jelölhetők képviselőnek, és a többiek is elvesztettek egy 5 éves ciklust.

A megalakult és bizalmi szavazáson megerősített kormány kormányprogramot bocsát ki, ami a kormányt alkotó jelölő szervezetek választási programnyilatkozatain alapul. A kormány szerkezetét jó volna legalább fő vonalakban időtállóvá tenni az alkotmányban, hogy az egymást követő kormányok ne cincálhassák szét a profi államapparátust. Ez úgy nézne ki, hogy a miniszterelnöknek három helyettese lenne. A miniszterelnökséget, külügyminisztériumot, belügyminisztériumot, igazságügyi minisztériumot és a honvédelmi minisztériumot irányító minisztereket fogná össze a rendészeti és igazgatási miniszterelnök helyettes. Ő lenne a miniszterelnök általános helyettese is. A humán miniszterelnök helyetteshez tartoznának az egészségügyi, oktatásügyi, művelődésügyi és a sport és életmód ügyi miniszterek. A műszaki és gazdasági miniszterelnök helyettes felügyelné a pénzügy, fejlesztésügy, mezőgazdaság és vidékfejlesztés, valamint a természet és környezetvédelem minisztereit. Így a kormány 17 tagú lenne, amit csak 2/3-os törvénnyel lehetne megváltoztatni. Mivel előfordulhat, hogy a képviselőház összetétele sok kis jelölő szervezet képviselőiből áll, célszerű koalíciós frakció szövetségeket alkotniuk, és a nem szövetkező független képviselők is egy frakciót alkotnának, biztosítva ezáltal az egyenlő felszólalási lehetőségeket. A frakciók a kormány oldal és az ellenzék felállása szerint szerveződnének.

Mivel a választás tisztán listás, az országban 120 – 160 darab területi képviselői körzetet kell kialakítani plusz-mínusz 10%-os lakossági létszám tűrés betartásával. A megalakult képviselőházban a tisztséget nem viselő képviselők közül 120 – 160, egymás közötti egyeztetéssel körzetet választ úgy, hogy a körzetben legtöbb szavazatot szerzett jelölő szervezet képviselőit elsőbbség illeti meg. A kormányzás demokratikus gyakorlásának erősítése céljából minden évben egy napon (mondjuk május utolsó vasárnapján) országos választási napot kell tartani. Ezen a napon összevontan kell megtartani minden országos és helyi önkormányzati választást, ami egy év alatt összegyűlt. Kötelezően népszavazáson kell megerősíteni minden kétharmados törvényt és a 2000 mrdFt feletti állami beruházásokat.

Természetesen a fent vázoltak alapelvek, ezek kidolgozását elhivatott szakértőknek kell az alkotmányozás folyamatában kidolgozni. A cél az, hogy az országot irányító legfőbb testület tagjai a legkiválóbb polgárok közül kerüljenek ki, és az üzleti alapon működő, egyéni egzisztenciális és vagyoni érdekeket előtérbe helyező politikusokat felváltsák a nemzeti érdekeket önzetlenül szolgáló, szakmai hivatástudattal, széles körű tájékozottsággal, makulátlan tisztességgel, önálló véleménnyel rendelkező, a hatalomba nem bebetonozott képviselők. A szavazók előtt a jelölő szervezeteket képviselő jelöltjeik, mint politikus döntéshozók, és a felsőházi tagságra jelöltek, mint gyakorló szakemberek minősítik.