Magyarország miniszterelnöke egy parlamentben adott válaszában kijelentette, hogy „üzleti ügyekkel nem foglalkozik”. Ezt a mondatát egy kérdésre adott válaszában a legutóbbi sajtótájékoztatóján megerősítette. Nyugodtan húzhatunk egy strigulát hazugságainak listáján. Hiszen 30 éves pályafutásának vezérvonala különböző üzleti tranzakciók sorozatán vezet keresztül. Nézzük sorban az emlékezetből nehezen kiesőket.
A székház üzlettel megalapozta a családi gazdagodást, és megtapasztalta a hivatali befolyás gyümölcsöző felhasználását. Ellenzékben csak veszteséges üzletekre tellett tőle, de sokat tanult belőlük, a veszteséget pedig elvitte Joszip Tot és Kaya Ibrahim. Először hatalomra kerülve még lemondott a pártelnöki tisztségről, de a pártkassza kulcsát azért nem adta át. Első kormányzati ciklusa legnagyobb üzlete a MÍG-29 –es vadászgépek lecserélése volt, amelyben meglepő egyszemélyi döntést hozott. A döntés körüli korrupciós felhő még nem oszlott el, csak magasabb nemzetközi érdekek odébb fújták. Elkezdte kiépíteni az akkor még barát kollégiumi szobatárs bevonásával a párt gazdasági hátterét, és ez sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint az ellenzéki időkben elkövetett ügyetlenkedés. A családi gazdaság is gyarapodott. Szőlő birtokaik fejlesztéséhez állami pályázat elnyeréséről már „nemközgyűlésen” döntöttek. Ekkor még liberális zászló alatt politizáló miniszterelnök szűknek találva térfelét, kinézte magának a konzervatív polgári pártok eszmei területét. Elkezdte módszeresen ledarálni az e térfélen működő pártokat. E politikai üzleti játszma eszközeiben nem volt válogatós. Ekkor próbálta ki politikájában a megvásárlás, megfenyegetés, leszámolás és árulás használatát. A 2002-es választás megnyerését biztosra vették, hiszen választási nagygyűlésükre ismert művészek, sikeres sportolók tucatjait tudták maguk mögé ültetni, és a közvélemény kutatásokban is nekik állt a zászló. De a választást elbukták, és ez mellbe vágta a bukott miniszterelnököt.
Ellenzékbe kerülve két út állt előtte. Vagy elismerve vereségét és az új miniszterelnök jó szándékú gesztusait, konstruktív ellenzéket hoz össze, és segít az ország előtt álló újszerű problémák megoldásában (EU csatlakozás). Ekkor még tartottuk életszínvonal béli előnyünket az újonnan csatlakozott és a később csatlakozó volt szocialista országok között. De sajnos nem ezt tette. A hatalom visszaszerzése érdekében kiásta a csatabárdot, és az országot a barátokig, családig terjedő végzetes megosztottságba kergette. Az akkor még barát kollégiumi szobatárs és gazdasági szakember sikeresen tovább építhette a gazdasági hátteret. Volt pénz médiát üzemeltetni, akciókat szervezni és az állam demokratikus működését kihasználni. A politikai üzletelés ment tovább. Az új eszme a kereszténydemokrácia lett. Ennek árulóit európai és magyar parlamenti helyekkel, miniszteri és államtitkári posztokkal megvásárolva, egyházakra gyakorolt befolyását megnövelve eljutott a vidéki lakosság széles rétegeihez, ami ma is legszélesebb választói bázisát jelenti. Az akkor még működő demokratikus intézményrendszer lehetőségeit kihasználva lecsapott minden kormányzati kezdeményezésre és tétovázásra. Gyakorlatilag „béna kacsává” fokozta le a kormányt, aminek a kegyelemdöfést a világgazdasági válság adta. A 2010-es választás kimenetele nem volt kétséges, biztos 2/3-os parlamenti többséggel lépett újra a hatalomba.
Történelmi döntés előtt állt. Helyzete körülbelül olyan lehetett, mint Ferenc Józsefé a világosi fegyverletételkor. Vagy a Szatmári Békéhez hasonló megbékélést hoz létre, vagy a megtorlást és a teljes legyőzöttséget mélyíti el. Ferenc József rosszul döntött és kinyitotta Trianon lapját. Az újra hatalomba került miniszterelnök is rosszul döntött. Shakaspeare-i hasonlattal élve ekkor határozhatta el, hogy „gazember leszek”. Retrográd, egyszemélyi döntéshozatalon alapuló, üzleti szellemű kormányzást vezetett be. A megosztottság elmélyítése súlyos gazdasági hátrányt jelent, hiszen egy fél országgal nem lehet egységesebb államokkal, sikerrel versenyezni. A tehetsége meg lett volna hozzá, hogy egy a Rákóczi szabadságharcot követő, vagy a kiegyezés utáni gazdasági és társadalmi fellendülést érjen el, de tehetségét népámításra, a megszerzett hatalom megtartása érdekében könyörtelen hatalomkoncentrálásra használta. Üzletei személyes szempontból sikeresek voltak. Hozzá hű új arisztokráciát épített ki, és erős kézzel megakadályozta egy feudális anarchia kialakulását. Bár ezekből a verseny nélkül született oligarchákból sosem lesznek Széchenyi-ek, vagy Batthyány-ak. Az ország szempontjából üzletei kudarcosak. A baltás gyilkos eladása, a külügy baklövései meglehetősen kedvezőtlenek az ország megítélése szempontjából. Pénzügyileg bukás a keleti nyitás, vállalhatatlanul kockázatos az orosz atomerőmű építés (látott valaki orosz árukat a boltok polcain?), drága ajándékot adunk a kínaiaknak vasút formájában, és sikerült leküzdenünk magunkat az EU második legszegényebb országává.
Nemrég egy verőfényes, havas időben kirándulást tettünk a dunántúli dombokon, és átmentünk Felcsúton is. 2009-ben volt dolgom a faluban, úgyhogy össze tudtam hasonlítani a látható kinézetet a maival. A fejlődés káprázatos. A sok fatornyos építmény különös hangulatot teremt a falu körül. Bicske felé tovább haladva és visszatekintve a verőfényes havas tájba elhelyezkedő fatornyos falura, II. Lajos bajor király neuschwansteini kastélya jutott eszembe, mint az öncélú esztelen pénzpazarlás emlékműve. Aztán beérve az alig pár kilométernyire lévő bicskei szegény negyedbe az jutott eszembe, hogy azt az irdatlan mennyiségű pénzt másik 3000 település alapvető beruházási szükségleteiből vették el.
És mi lesz a NER után, ha egyszer felébredünk? Vissza kell térni a demokratikus működéshez. Olyan rendszert kell megvalósítani, ahol a többféle ideológiát preferáló polgárok nem kiszorítják egymást, hanem a demokratikus úton kitűzött célokat együttműködve megvalósítják. Hiszen nincsenek vegytiszta ideológia szerint cselekvő emberek. Nagy szociális programokat vittek végbe konzervatív politikusok, és kemény megszorításokat hajtottak végre szocialista kormányok. Még a miniszterelnökben is maradt valami liberális, hiszen a pálinkafőzés szabadsága nem más, mint liberalizmus.
Kapcsolódó: Egy nagyon igazságos választási rendszer
2019.01.19.
